Pár perc magadra

Megvan az a pár perc, amikor csak ülsz egy forgalmas helyen elhelyezett padon? 

Ideális esetben egy tavaszi meleg napsütéses időben a park padján, kevésbé ideálisan egy vasútállomáson a vonatra várva, vagy egy nyüzsgő plázában, és csak úgy nézed a körülötted nyüzsgő embereket?

Azon töprengsz, hogy vajon hova megy az a sok nő és férfi ki sietősen, ki ráérősen. Futnak a gondolatok a fejedben egy belső mozi formájában a férfiről, aki előtted halad el. Átgondolod a ruhája alapján, hogy hol dolgozik, mi a szakmája. A járása alapján az egészségügyi állapotára is fényt derítesz, a hangját hallva (mert telefonál közben) azt is kitaláltad hova valósi, hol nevelkedett. Sztorit alkotsz a fejedben miért van itt és mit evett utoljára. Majd jönnek a szaftosabb gondolatok a családi helyzetéről, a párkapcsolatairól, az örömeiről és bánatairól. És felrajzoltál a fejedben egy életet, ami biztosan nem igaz arra a férfira, akit kiszemeltél magadnak.Majd befelé fordulnak a gondolataid. Magadat is górcső alá vennéd… ha lenne időd még tovább ücsörögni azon a bizonyos padon. De neked rohannod kell tovább. Hisz már minden arra járó életét megoldottad.

A TIÉDDEL mi lesz???

Amikor úgy érzed szánnál magadra időt - akár egy padon ülve - és szeretnéd életed kérdéseit megválaszolni, számíthatsz rám.

A kérdéseket én felteszem, neked csak őszintén kell válaszolnod rájuk, MAGADNAK.