Meltdown

Úúúh micsoda szó ez. Mostanában sokszor zakatol a fejemben. Talán nem véletlenül. Nem titok, a napokban engem is és gyermekeimet is elérte. De hogy mi ez?

Érzed, hogy valami nincs rendben a fejedben, de még nem "fáj", még tűrni tudod a belső feszítő érzést és még könnyű elnyomni is, hogy rendben maradj. Aztán azt hinnéd végre normalizálódik a dolog, egész jó állapotba jössz egy pillanatra, kis időre, de aztán beüt a KRACH. Amit egy pici momentum vált ki, amit egyébként egy kiegyensúlyozott állapotban figyelmen kívül tudod hagyni. Ez az apró momentum csak egy kicsit "csikizi" meg az idegrendszered, de annak ez volt az utolsó, amit még elbírt. És ekkor jön a meltdown.

Leolvadás, összeomlás: "A meltdown egy olyan állapot, amelyet nagy mennyiségű kezeletlen stressz vagy érzékszervi túlterhelődés vált ki. (https://aspergerplusz.hu/2014/04/12/meltdown/)

Kegyetlen érzés, egy ősrobbanás az idegrendszerben, ami kifelé is pusztít. Enyhébb esetben minden is elhagyja a szádat, ami egyébként nem jönne ki rajta és ez általában nem egymagadban történik. Valaki címzett biztosan a közeledben van. Súlyosabb esetben (bár nem tudom lehet-e, szabad-e ezt súlyozni) tettekkel is párosul: ki-ki válogathat itt a kedvenc fajtáiból (csapkodás, dobbantás, tányér hajigálás, öklöt falba verés, földön hempergés, stb.). Ha eddig a szavak nem rémítették meg a környezetet, akkor a tettek már biztosan meg fogják. Borítékolhatóan megsértettél mindenkit, aki akkor élt és mozgott a környezetedben. És az is biztos, hogy azokat, akik a leginkább szeretnek téged. Hogy ők ekkor mit mondanak? Csak azt látod, hogy mozog a szájuk. És pont.

Borzasztó érzés. Nem elég, hogy te kifáradsz az egésztől, a környezeted is kimerül tőle. Óriási bántódások és sértések közepette. Szóval utána nem marad mást, mint a káosz és pusztítás. Na innen gyere vissza. És bármely reménytelennek is látszik, azért van vissza út.

Első és legfontosabb: Bármennyire is te okoztad a galibát, ne hibáztasd magad. Nem kell más felelőst sem keresned, egyszerűen, ami megtörtént az megtörtént. Adj magadnak időt a regenerálódásra, bármi, ami neked megnyugvást, feltöltődést ad, azt most biztosan ne hagyd ki (séta, egy jó csoki, tea, kávé, boxedzés, film, könyv, másokkal csacsogás, kertészkedés, stb.). Vezess egy naplót és írd bele az érzéseidet. Fogalmazd meg változatos kifejezésekkel azt, ami benned zajlott. Majd beszéld meg egy támogató személlyel a történteket, legyen az egy barát, egy partner, egy terapeuta, vagy akár egy coach.

Ne szégyeld kibeszélni, hogy kitört, hisz akkor sosem találsz rá a megelőző praktikáidra...