ADHD és a Halottak napja – amikor az emlékezés másképp működik

November elején sokan gyertyát gyújtunk, virágot viszünk a temetőbe, vagy egyszerűen csak csendben gondolunk azokra, akiket elvesztettünk. De mi van akkor, ha az emlékezés – mint oly sok minden az életben – másképp működik nálunk?

Az ADHD és az idő érzékelése

Az ADHD egyik legjellemzőbb vonása, hogy az idővel való kapcsolatunk nem lineáris. Sokszor "két idő" létezik: most és nem most. Ez az eltérő időérzékelés azt is befolyásolhatja, hogyan viszonyulunk a múlthoz, az emlékekhez és a veszteségekhez. Egy ADHD-s elme számára a múlt eseményei gyakran olyan élénken törnek elő, mintha tegnap történtek volna – vagy épp ellenkezőleg, teljesen eltávolodnak tőlünk, mintha sosem lettek volna. Így a Halottak napja nem mindig hoz meghitt nosztalgiát; néha inkább zavarba ejtő érzelmi hullámvasút.

Az emlékezés nehézségei és lehetőségei

Sokan, akik ADHD-val élnek, nehezen tartanak fenn rituálékat – akár a gyertyagyújtást is elfelejthetik, vagy egyszerűen kicsúszik az időből. Ez könnyen bűntudathoz vezethet:

• "Nem vagyok elég figyelmes."

• "Biztos nem is szerettem eléggé…"

Pedig az emlékezés nem a naptárhoz kötött. Lehet, hogy nem november elsején gyújtunk gyertyát, hanem egy tavaszi estén, amikor hirtelen eszünkbe jut egy közös nevetés. Az ADHD-s agy spontán, de őszinte módon kapcsolódik – és ez is teljesen rendben van.

Hogyan lehet tudatosan kapcsolódni az emlékekhez?

Ha ADHD-val élsz, segíthet néhány apró, önazonos rituálé:

• Készíts saját "emlék-pillanatokat" – nem muszáj a temetőbe menni, elég egy séta, egy kedvenc zene, vagy egy illat, ami az illetőt idézi.
• Használj emlékeztetőket – ha szeretnéd megtartani a hagyományokat, nyugodtan tedd a naptárba vagy telefonba a gyertyagyújtást.
• Engedd meg az érzéseket, bármilyenek is – lehet, hogy most nincs kedved megemlékezni, és az is rendben van.

Az emlékezés nem teljesítmény, hanem kapcsolat.

Egy coach szemével

Coachként gyakran látom, hogy az ADHD-s emberek mennyire mélyen tudnak kötődni – csak más ritmusban. A Halottak napja jó alkalom lehet arra, hogy elfogadjuk: nem mindenkinek ugyanúgy működik az emlékezés, a gyász, vagy az időérzékelés. A lényeg az, hogy megtaláld a saját módodat a kapcsolódásra – akár csendben, akár mosolyogva, akár csak egy pillanatra.